• Szerző: Sallai András
• Copyright © Sallai András, 2010, 2015, 2022
• Licenc: GNU Free Documentation License 1.3
• Web: https://szit.hu

A környezeti változók adatokat tartalmaznak a futtatott programok számára. Minden operációs rendszer több ilyen környezeti változót is használ, de programozók is rendelhetnek a felhasználói programokhoz környezeti változókat.

A környezeti változók megtekintéséhez egy parancsablakban írd be a „set” parancsot.

• Start gomb → Keresés mezőbe írd be: cmd
• Az előugró ablakban írd be:

set

A környezeti változók ki sem férnek a cmd ablak képernyőjére, ezért túlfut a kimenet, vagyis nem látjuk az összeset. Jobb oldalon az egérrel görgetve is megtekinthetjük a kimenet fentebbi részeit, vagy használjuk a more szűrőt:

set | more

Ekkor a szóköz billentyűvel lapozhatunk tovább. A set után egy pipe karakter írtam, ami az AltGr + W billentyűkombinációval hívható.

A legtöbb környezeti változó nevét nagybetűvel látjuk. Van egy környezeti változó, amely abban tűnik ki a többitől, hogy tartalmaz több sornyi. A mellékelt képen 8 sor hosszú tartalma van, neve PATH. A PATH változó minden operációs rendszerben kiemelt szerepet tölt be. Itt tárolja a rendszer, ha egy programot indít a felhasználó, akkor azt milyen könyvtárakban keresse a rendszer.

Az alábbiakban még néhány környezeti változóról találunk leírást, a teljesség igénye nélkül.

A SystemRoot környezeti változóban van tárolva, milyen könyvtárba lett telepítve a Windows. Alapesetben ennek tartalma: c:\Windows

A USERNAME környezeti változóban van eltárolva a belépett felhasználó neve. A képen: joska.

A PATHEXT változó tartalmazza a futtatható fájlok kiterjesztését.

Az USERPROFILE változó tartalmazza, hogy a belépett felhasználónak hol található a saját könyvtára.

A PROMPT környezeti változóban van leírva, hogy parancssorban milyen várakozási jel várja a parancsainkat.

A COMPUTERNAEM változóban van eltárolva, hogy milyen nevet adtunk a rendszernek.

A környezeti változók kiírathatók egyenként is, csak tudni kell az adott változó nevét. Ehhez az „echo” parancsot használhatjuk. Az „echo” parancsot arra találták ki, hogy az utána írt szöveget a képernyőre írja (visszhangozza). Az operációs rendszerekben ez használható a környezeti változók tartalmának megjelenítésére is. A környezeti változó neve elé és után egy „%” karakter kell tenni. Legyen például a PATH környezeti változó:

echo %PATH%

Vagy írassuk ki az USERNAME környezeti változó tartalmát:

echo %USERNAME%

Ugyanez elérhető a set paranccsal is:

set PATH
set USERNAME

A set paranccsal be is állíthatjuk a környezeti változókat. A beállítás azonban csak a parancsablak bezárásáig tart. A végleges beállításhoz más parancs szükséges, vagy a Vezérlőpult. Windowsos felhasználók általában a vezérlőpultot használják a beállításokhoz.

A set parancs alkalmas a környezeti változók beállítására. Például egy útvonal felvétele CMD ablakban:

set PATH="%PATH%;C:\Újútvonal"

Egy saját változó beállítása:

set SAJATPROGRAMNEVE="sajatprogi"

Ezek azonban a parancsablak bezárása után elvesznek.

A setx parancs végelegesen beállítja a környezeti változót:

setx PATH " %PATH%;C:\Scripts"

A programok számára a keresési útvonalat minden operációs rendszer általában a PATH változóban tárolja. A felhasználó grafikus felületről, parancssorból vagy batch fájlból indított programok esetén, ha nincs megadva, melyik könyvtárból indítsuk az adott programot, akkor a PATH változóban eltárolt könyvtárakban keresi a rendszer a programot.

Ha azt írom:

c:\tcmd\tcmd.exe

Ez egy abszolút útvonal. Nincs szükség arra, hogy a rendszer kiderítse hol kell keresni az indítani kívánt tcmd.exe programot, mert világosan fogalmaztunk a parancsban. Ha azonban csak a program neve van megadva:

tcmd.exe

Akkor a rendszernek meg kell keresni a tcmd.exe programot. Ekkor előveszi a PATH környezeti változót, és végignézi sorban, az ott megadott könyvtárakat. Ha egyikben sem találja, akkor a parancsértelmező kiírja, hogy a parancs nem található.

Figyelem! A környezeti változót általában a Vezérlőpultban állítjuk be, majd egy parancsablakban teszteljük. A Vezérlőpultban beállított érték viszont csak újonnan indított parancsablakban lesz érvényes. A teszthez, indítsunk új parancsablakot.

W7 rendszeren a PATH környezeti változót röviden az alábbi módon érjük el:

Az előugró ablak címsora: System Properties

Az „Advanced” fülön „Environment Variables” fül.

(Ide úgyis eljuthatunk, hogy a keresőmezőbe a következőt írom: Environment)

Két lista van:

• User variables for joe
• System variables

Nekünk a „System variables” részre van szükségünk.

A listában ki kell keresni a Path nevű változót (Variable).

Egy kattintással aktívvá tesszük, majd kattintunk a „Edit” gombra.

Egy szerkesztőablak ugrik elénk, két szövegdobozzal. Nekünk az alsó az érdekes. Ügyeljünk arra, hogy a már beírt értékeket ne töröljük ki. Ezért nyomjuk meg a „balra billentyűt”.

Ha valaki véletlenül kitörli az ez eredeti útvonalakat, itt talál egy lehetséges útvonalgyűjteményt:

%SystemRoot%\system32;%SystemRoot%;%SystemRoot%\System32\Wbem;%SYSTEMROOT%\System32\WindowsPowerShell\v1.0\

Tegyünk a végére egy pontosvesszőt (;), majd írjuk oda saját útvonalunkat.

A következő képeken egy magyar nyelvű W7-en látjuk PATH változó elérését a vezérlőpultból.

A vezérlő pultot elindítva, a legkönnyebb ha a keresőbe beírjuk, hogy „környezet”:

Ott kattintsunk a következő linkre:

A rendszer környezeti változóinak módosítása

A következő ablakot kapjuk:

Kikeressük a „Path” nevű változót. Kattintunk egyet, hogy aktívvá tegyük, majd „Szerkesztés” gomb.

Az előugró ablakban levesszük a kijelölést: Jobbra nyíl

Beírok egy „;” karaktert, majd a Java könyvtár útvonalát, pontosabban az abban lévő „bin” könyvtár elérését.

Az ablakokban „OK” (háromszor).

Indítunk egy parancssort Windows alatt, majd begépeljük a javac parancsot:

Ha hibaüzenetet ad, hogy nincs ilyen parancs, akkor az útvonalba-állítás sikertelen. Ha többször próbálkozunk, vegyük figyelembe, hogy újbóli útvonal-beállítás ellenőrzézéséhez új parancssoros ablakot kell indítanunk.

sysdm.cpl