• Szerző: Sallai András
• Copyright © 2011, Sallai András
• Szerkesztve: 2011, 2012, 2013, 2015, 2017
• Licenc: CC BY-SA 4.0
• Web: https://szit.hu

A Linux operációs rendszerek ma már kényelmes telepítővel állnak rendelkezésünkre. Mivel minden Linux terjesztés más, itt most csak általában beszélünk a telepítésről.

A Linux terjesztés tulajdonképpen egy Linux változatot takar. Angolosan disztribúciónak szoktuk nevezni.

Lássunk néhány jelentős Linux terjesztést:

• Debian GNU/Linux
• LinuxMint
• Ubuntu
• Fedora
• UHU
• Madriva
• UCS
• Zentyal
• stb.

A telepítést két helyen ronthatjuk el. Az egyik a particionálás, a másik a rendszerbetöltő megfelelő elhelyezése.

Ha számítógépünkön, ahova telepíteni fogunk nincs más operációs rendszer, vagyis például egy új, egyedüli merevlemezre fogunk telepíteni, akkor persze nem nagyon tudjuk elrontani, ha mindig csak az alapértelmezettet választjuk a telepítőn, ezt úgy szoktuk mondani: „Next, Next”. Ha dolog így áll akár telepíthetünk is.

Ha azonban van egy másik operációs rendszerünk is amit nem szeretnénk letörölni, vagy egyszerűen csak szeretnénk megismerni az egészet, akkor olvassunk tovább.

A Linuxon minimum két partíciót szoktunk létrehozni. Az egyiket a rendszernek, a másikat a cserehely számára. A cserehelynek, angolosan swap, a memória kiterjesztése a merevlemezen.

A partíció típusok közül több is rendelkezésünkre áll. Kezdőként maradjunk az alapértelmezettnél, amely terjesztéstől függően ext4, régebben ext3.

A „/” karakter a fájlrendszer kiindulópontját jelöli, amit angolul root, magyarul gyökér könyvtárként emlegetünk. A swap fájlrendszer egy a memóriának egy ideiglenes tárolója, amelyet szokás még cserehelynek, vagy lapozó fájlrendszernek fordítani.

A sematikus ábránkon a téglalap egy merevlemezt ábrázol, amelyet két részre osztottunk. Az egyik tartalmazza a „/” gyökérfájlrendszert, a másik cserehelyet.

Sokszor előfordul, hogy egy meglévő Windows mellé szeretnénk telepíteni a Linuxot. Ekkor szükségünk van a Linux számára egy felhasználható partícióra a Windows mellett. Ha csak egyetlen partíció van a merevlemezen, és nincs hova tenni a Linuxot, akkor válasszuk esetleg Ubuntu Linuxot, annak telepítője ma már képes automatikusan lecsípni az első Windowsos partícióból. Ez előtt persze gondoskodnunk kell a Windowsos partíció töredezettség mentesítéséről. Windowson ezt a „defrag” nevű programmal tehetjük meg.

Ha van külön partíció, akkor a Linux telepítésekor töröljük a használható partíciót és hozzunk létre egy új cserehelyet és a gyökérfájlrendszer számára egy partíciót a fentiek szerint.

A Windows elvileg NTFS fájlrendszeren van, esetleg a régebbi FAT fájlrendszeren. Az alábbi ábra mutatja a lehetséges felosztást:

A bootmenedzser (rendszerbetöltő) lehetővé teszi választást több operációs rendszer között, esetleg egy operációs rendszeren belül a kernelek közötti választást.

Régebben a LILO nevű bootmenedzser volt népszerű mai napság (2012) a GRUB. A boot menedzsereknél úgy tűnik, ha az egyikre átállnak, a másiknak nem sok esélye van a továbbélésre. A GRUB esetében nem is olyan régen volt jelentősebb verzióváltás. Ez persze csak a beállításokat érinti, telepítéskor ezt nem vesszük észre.

A Linux terjesztések telepítője a telepítés vége felé megkérdezi hova szeretnénk telepíteni a GRUB-ot. Ezt ajánlott a merevlemez MBR részébe telepíteni. Ha ott már van egy bootmenedzser, amivel a most települő GRUB-ot majd indítani tudjuk, természetesen rakhatjuk máshova is. Ha nem tudjuk, hogy van ilyen bootmenedszer, akkor tegyük az MBR-be. Ha nem az MBR-be tesszük akkor a most telepítésre kerülő Linuxot nem tudjuk majd elindítani.

Ha valaki használ egy másik boot menedzsert, például a GAG, akkor ne az MBR-be rakja a GRUB-ot. Viszont akkor a GAG-ban meg kell adni az új Linuxos rendszerünket.

Ha szervert telepítünk vagy nincs más boot menedzserünk akkor azt önmagában szoktuk telepíteni így ott csak az MBR-be tesszük és nincs gondunk.

Megjegyzés: A Debian GNU/Linux telepítőjében a GRUB felismeri a Windowst ha az telepítve van és futtatható marad, az alapértelmezett MBR-be telepítés után is.

• Rendszerbetöltők

• http://debian.org
• http://www.linuxmint.com/
  • http://linuxmint.hu/
• http://ubuntu.hu
• http://www.opensuse.org/
• https://getfedora.org/
• http://www.mandriva.com/en/
• http://www.zentyal.org/ (Gyors szerver)
• https://www.univention.com/
  • https://en.wikipedia.org/wiki/Univention_Corporate_Server
• http://sparkylinux.org (Debian teszting csomagjaiból)
• http://cyti.latgola.lv/ruuni/ (Austrumi; Memóriából futó Linux)
• http://www.caelinux.com/ (CAE: mérnöki terv. (CAD), elemzés (CAA), integ. gyárt. (CIM), gyárt.(CAM), anyagszük.-terv. (MRP), terv. (KAP))
• http://www.bandshed.net/AVLinux.html (Multimádiás)
• https://tails.boum.org/

Mini Linuxok:

• http://distro.ibiblio.org/tinycorelinux/
• http://www.slitaz.org

Live CD:

• http://www.mepiscommunity.org/mx/
• http://antix.mepis.org/
• http://www.knoppix.org/
• http://www.porteus.org/
• https://grml.org/ (parancssoros)

Először, le kell töltenünk az adott terjesztéshez egy képfájlt. Debian esetén a következő weboldalról elérhető:

• http://debian.org

Egy egyszerű telepítő már a főoldalon a jobb felső sarokban is elérhető. Ha szeretnénk válogatni, akkor válasszuk a menüből a következőt:

>> ISO CD/USB-képfájlok 

Többféle méretű telepítő áll rendelkezésre. A minimális képfájl használatát ajánlom. A link felirata: „Egy minimális betölthető CD képfájl letöltése.”. Ezt kiválasztva két lehetőségünk van. Letöltés bittorrent vagy http protokollon keresztül. Itt még választanunk kell processzort. A következő lehetőségek vannak.

• amd64
• arm64
• armel
• armhf
• i386
• mips
• mipsel
• powerpc
• ppc64el
• s390x

Az átlag felhasználó Intel vagy AMD processzort használ. Ebből is lehet 32 és 64 bites. 64 bites Intel és AMD processzorok esetén válasszuk az „amd64” processzort. 32 bites Intel és AMD processzor esetén válasszuk a „i386” processzort.

64 bites választás esetén a következő állományt kapjuk 8.6-os Debian esetén:

• debian-8.6.0-amd64-netinst.iso

Ha valódi gépre szeretnénk telepíteni Linuxot, akkor a letöltött képfájlt egy telepítőmédiára kell írnunk. A telepítőmédia lehet egy CD-ROM, DVD-ROM vagy pendrive. A CD-ROM és DVD-ROM használatához megfelelő CD illetve DVD író szoftverek állnak rendelkezésre, már elég régóta. A pendrive-ra írás azonban újdonság lehet valaki számára. Windows alatt egy ajánlott szoftver erre a célra, a Rufus. Elérhető itt:

• https://rufus.ie/

Nézzük meg mi a betűjele a céleszköznek:

lsblk

Például:

sdd      8:48   1  58,4G  0 disk 
├─sdd1   8:49   1   390M  0 part /media/andras/Debian 10.5.0 amd64 n
└─sdd2   8:50   1   2,8M  0 part 

A példánkban van egy „/media/andras/Debian 10.5.0 amd64 n” címkéjű partíció van. Ezt szeretnénk felülírni, de nem csak a 1-s partíciót, hanem az egész add eszközt.

Linux alatt a dd parancsot használhatjuk a kiíráshoz. Szintaxisa a következő:

dd if=debian-install-verzio.iso of=/dev/pendriveBetujele bs=4M; sync

Ha a pendrive a /dev/sdb eszköz, és a letöltött képfájl a debian-8.6.0-amd64-netinst.iso fájl, akkor Linux alatt használjuk a következő parancsot:

dd if=debian-12.1.0-amd64-netinst.iso of=/dev/sdb bs=4M; sync

Esetleg így:

# dd if=fajl.img | pv -s `ls -l fajl.img | cut -d" " -f 5` | dd of=/dev/sdd && sync

A pv parancs a pv csomagban van. A pv segítségével egy folyamatsávot kaphatunk a kiírás menetéről. Az sdd helyére írjuk saját eszközünk nevét. A sync ebben a formában csak akkor hajtódik végre, ha dd sikeres volt.

1. Mit jelent a disztribúció?
2. Milyen partíciókat kell létrehoznunk minimum egy Linux telepítése során?
3. Mi a bootmenedzser?
4. Milyen bootmenedzsereket használhatunk Linuxon?
5. Milyen más nevei vannak a cserehelynek?

• https://www.pendrivelinux.com/ (Telepítő Windowson pendrive; 2018)
• https://itcafe.hu/ (Pendrive; 2018)
• https://sourceforge.net/projects/win32diskimager/ (2018)
• Debian
  • https://cdimage.debian.org/images/unofficial/non-free/images-including-firmware/ (2018)
    • Nem hivatalos non-free keretrendszerrel)