Tartalomjegyzék
Útválasztás
- Szerző: Sallai András
- Copyright © Sallai András, 2015
- Licenc: GNU Free Documentation License 1.3
- Web: http://szit.hu
Az útválasztásról
A TCP/IP hálózatokban útválasztók gondoskodnak a csomagok helyes irányba tereléséről. Angolul úgy mondjuk routing. Útválasztás szempontjából az Internet önálló csoportokra van felosztva. Angolul: Autonomous System, röviden: AS.
Az önálló csoportokon belüli protokollok összefoglaló neve: Interior Gateway Protocol, röviden IGP. A csoportok közötti protokollok gyűjtőneve: Exterior Gateway Protocol, röviden EGP.
Egy csoporton belül többféle módon kommunikáló útválasztó található.
Útválasztási szempontok
- az út hossza
- sávszélesség
- költség
- terhelhetőség
- megbízhatóság
- késleltetés
- politikai megfontolások
Protokollok
Nem szerencsés, de az EGP egy protokoll családot is jelent, és egy konkrét protokollt is.
RIP
A RIP a legnépszerűbb protokoll az Interneten.
Egy útvonalról a következőket tároljuk:
- a cél IP címe
- költség
- az első router az odavezető úton
- időzítők
Jellemzők:
- 16-os költség, azt jelenti elérhetetlen; végtelen); így max. 15 ugrás lehetséges
- subnetek támogatása a második verziótól (v.2)
- topológiaváltáskor túl sok az idő, amíg miden helyreáll
A RIP folyamatok UDP 520-as portot használják. Minden RIP üzenet egy UDP csomagba van ágyazva. A forrás és célport is 520.
A RIP két üzenetfajtát definiál:
Request messages Response messages
A request message, a környező útválasztóktól frissítést kér.
A response message szállítja az frissítéseket.
Méréshez a RIP ugrópont (hop) számlálót használ. Maximálisan 15 ugrás lehetséges, 16 ugrás után a cél elérhetetlen.
Induláskor RIP broadcast üzenetekkel, Request messages üzeneteket küld, minden RIP-re engedélyezett interfészre. A RIP folyamat ekkor egy ciklusba lép, és figyeli a más útválasztóktól érkező RIP kéréseket és válaszokat. A szomszéd fogadja a kérést és küld egy választ, amely tartalmazza az útválasztási táblázatot (route table).
Amikor az útválasztó fogadja a válaszüzenetet, feldolgozza azt. Ha egy új útválasztási információt talál, beilleszti saját útválasztási táblázatába, ami változott, azt frissíti. Ez után csökkenti a az ugrásszámlálót.
IGRP
Az IGRP protokollt a Cisco fejlesztette. Cél volt a RIP hiányosságainak kiküszöbölése. Az IGRP a Interior Gateway Routing Protocol rövidítése.
OSPF
Az OSPF az Open Shortest Path First betűszavai.
Az OSPF-t az IETF munkacsoportja (Interior Gateway Protocol) fejlesztette. A céljuk, szintén a RIP hiányosságainak kiváltása.
EGP
Mint azt fentebb láthattuk az EGP egyben egy protokoll család neve, és egy konkrét protokoll is.
A BGP protokollt Bolt, Beranek and Newman hozta létre, 1980-ban.
Az RFC 827-ben van leírva, amit módosítottak az RFC 904-ben.
Az EGP egyszerűen az elérhetőséggel foglalkozik, ellentétben a távolság-vektor és az útvonal-vektor protokollokkal. Az elérhetőség azonban nem csak technikai kérdés. Politikai kérdés is. Lehet, hogy egyik önálló rendszer egyszerűen nem akarja a másikat kiszolgálni.
Az EGP esetén tehát csak elérhetőségi információkat terjesztünk.j Az EGP protokoll esetén így három feladat van:
- szomszédok felderítése, az elérhetőségről
- szomszédok tesztelése folyamatosan, hogy még elérhető-e
- információcsere az elérhetőségről
Az EGP üzenetek IP csomagokban haladnak. Protokollazonosítójuk: 8
BGP
Border Gateway Protocol.
Rendszerint internetszolgáltatók közötti útválasztási információk cseréjét végzi. Más útválasztó protokollok a legoptimálisabb útvonalat keresik. A BGP nem tudja ezt, mert mindig az ISP-k között komplex megállapodásokon alapszik.
Hogy a hálózati operátorok ezeket a szabályokat kezeljék, többféle tulajdonságot tárolnak az IP prefixekről. Ilyenek például:
- AS path - teljes elérési út, amelyet egy csomagnak meg kell tenni a célig
- Local Preference - a cél belső költsége
- Multi-exit discriminator - a szolgáltatók egymás között ki részesítenek előnyben
- Communities - közösségi, közigazgatási, politikai megfontolások