A megjelenítők hosszú utat jártak be.
1981-ben az IBM bemutatta az MDA (Monochrome Display Adapter), majd a CGA azaz Color Graphics Adapter nevű megjelenítőjét. Az MDA esetében nem pixellel számolunk, csak karakterhelyekkel. A CGA felbontás csak 320×200 felbontást, 4 színnel volt képes megjeleníteni.
1984-ben az IBM bemutatja a Enhanced Graphics Adapter (EGA) kijelzőt. Ez már 640×350 felbontást és 16 színt tudott megjeleníteni.
Quarter Video Graphics Array
1987-ben az IBM bemutatja a Video Graphics Array (VGA) kijelzőt.
1990-ben az IBM bemutatja a Extended Graphics Array (XGA) megjelenítőt. 18,6 millió színt képes megjeleníteni, 800×600 felbontásban. 65 536 szín esetén pedig 1024×768-as felbontást tud.
Név | Felbontás (megapixel) | Szélesség × Magasság |
---|---|---|
MDA | Csak szöveg 80×25 | |
CGA | 0,064 | 320×200 |
HGC (Hercules) | 720×348 | |
QVGA | 320×240 | |
EGA | 0,224 | 640×350 |
VGA | 0,3 | 640×480 |
PAL | 768×576 | |
SVGA | 0,5 | 800×600 |
XGA | 0,8 | 1024×768 |
SXGA | 1,3 | 1280×1024 |
SXGA+ | 1400×1050 | |
UXGA | 1,9 | 1600×1200 |
WUXGA | 2,3 | 1920×1200 |
QXGA | 2048×1536 | |
QSXGA | 2560×2048 |
WVGA | 800×480 |
FWVGA | 854×480 |
WSVGA | 1024×600 |
HD 720 | 1280×720 |
WXGA | 1280×768 1280×800 |
WSXGA+ | 1680×1050 |
HD 1080 | 1920×1080 |
2K | 2048×1080 |
WUXGA | 1920×1200 |
WQXGA | 2560×1600 |
Háromféle technológia terjedt el. Ezek:
A folyadék kristályok felfedezését egy német fizikus, Georges Friedel nevéhez kötik, 1922-ben. Azonban már 1911-ben mások is kísérleteztek vele.
Ez a következő kristályok:
Az első ilyen monitor 1960-as években készült először. Előtte kvarcórákból ismerjük.
A kijelzők esetén a nematikus folyadék-kristályokat használjuk.
Cathode Ray Tube
Egy elektronágyú elektronokat lő foszforágyba. A foszforágy a képernyő. Ez felvillanásokat okoz. A felvillanásokat egymás után ismételve egyetlen képnek érzékeljük az egész képernyőt, így alakítunk ki képet.
A katódsugárcső a tévé készülékekben jelent meg elsőként. Az első működőképes televíziót 1926. január 26-n Londonban mutatták be.
Az első katódsugár csöves monitorok a foszforágyat váltott sorokban villantották fel. Ezt a technikát hívják Interlacenek. Később előnytelennek találták váltott soros megjelenítést, a CRT monitorok új generációja már nem váltott sorosan jelent meg. Ezt hívjuk „Non-Iterlaced”, vagyis nem váltott soros megjelenítésnek. Röviden: NI.
A CRT monitorok kezdetben nem csak interlaced technikát használtak, de a sugárzásuk is nagyon nagy volt. A későbbi kisebb sugárzású monitorok jelzése a Low Radiation, röviden: LR.
Az utolsó CRT monitorcsaládoknál a jó monitoron már az LR, NI jelzéssel érkezett.
Liquid Crystal Display
A folyékony kristályokat Friedrich Richard Reinitzer (1857 - 1927) osztrák botanikus és vegyész írta le elsőként, 1888-ban.
Az LCD a következő fejlődésen ment keresztül:
Az LCD technológia elsőként önmagában (TFT technológia nélkül) jelent meg. Később minden kis képpont-megjelenítő részhez egy pici tranzisztort tettek, így lett a TFT monitor. Mivel a LCD alapú monitoroknak nincs saját fényük, így a képernyőt hátulról mindig meg kell világítani. Utóbbi időben ez a megvilágíts CCFL helyett LED lámpákkal történik, ezek a LED-s monitorok.
A képen a képpont jobbról van megvilágítva. A fény csak akkor jut el a színszűrőig, ha elektromos árammal a két szűrő között a kristályokban a fény haladási irányát elhajlítjuk. Ha a kristályokat nem éri elektromos áram, akkor egyenesen állnak, a fény nem jut át.
CCFL - háttérvilágítás
A CCFL a Cold cathode fluorescent lamps rövidítése, amely hidegkatódos floureszkáló fénycsőnek fordítható. Az LCD/TFT monitorok hátsó megvilágítása.
A hidegkatódos fluoreszkáló lámpák működése: Fluoreszkáló anyagot elektromágneses sugárzásnak tesszük ki, amely ennek hatására fényt bocsát ki.
CCFL - háttérvilágítás
Passzív-mátrixos LCD-nek is nevezik.
A kijelző két üveglap között helyezkedik el. A kijelző pontjai mátrix (tömb) alakzatban helyezkednek el. Az egyik üveglapon sor, a másikon az oszlop vezérlő sínek vannak elhelyezve.
Thin-film-transistor liquid-crystal display, azaz vékony film tranzisztoros LCD.
Az LCD egy típusa. Minden képpont mögött egy tranzisztor van, amelyek egy vékony filmszerű lapot alkotnak.
Aktív-mátrixos LCD-nek is nevezik.
Kisebb fogyasztású mint a szimpla LCD, és akár 180 fokos betekintési szöge is lehet.
A hátsó megvilágítás CCFL helyett LED technológia
Az OLED technológia esetén a világító LED szervesanyag, a szentjánosbogarak mintájára. Az OLED technológiával hajlékony, rugalmas kijelzők hozhatók létre. Az AMOLED technológia esetén az érintés érzékeléséért felelős réteget nem a képernyő felszínére vitték, hanem beleintegrálták.
Plazma Display Panel
Plazmakijelző.
A Plato Computer System 1964-ben készítette el az első plazmakijezőt, Gábor Dénes plazmakutatásai alapján. A technológia viszont mindig is olyan drága volt, hogy csak manapság terjedt el a televíziózásban.
Minden képpontban egy kis neoncső található, neon vagy xenon gázzal töltve. Nem felvillanó, így folyamatosan működik.
SCART:
S-Video:
RCA dugó és aljzat:
HDMI:
A videokártyák saját processzorral rendelkeznek, amelyet GPU-nak hívunk. A GPU a graphics processing unit rövidítése. Összetett 2D és 3D grafikus műveletek elvégzésére alkalmas. Tehermentesíti a központi processzort.
Jelenleg két gyártó van a piacon. Az nVIDIA és az AMD. Az ATI céget felvásárolta az AMD.
A képernyőt érintésérzékeny felülettel látják el.
Az első ilyen technikát 1972-ben alkalmazták a PLATO projekt keretein belül.
Technológiák:
Két eltérő töltésű vezető réteget, több ponton szigetelő réteg választ el. A felső réteg rugalmas anyagból van, azt benyomva a két vezetőréteg érintkezik, megváltozik a vezetők töltésének állapota, ezt figyeljük.
A felső felület ebben az esetben nem rugalmas, hanem kemény. A kemény felső felület gyenge elektromos töltéssel van feltöltve, amelyet érintésünkkel vezetünk el. Ezt a töltésváltozást figyeljük, hol is történt.
Az eszköz keretébe épített infravörös sugarak pásztázzák az érintő ujjakat.
A tengeralattjárók szonárjaihoz hasonlóan egy hangjelet küld egy adó, és a visszavert hangokat figyeli egy vevő.
* PLATO Szimulációkkal foglalkozó projekt, amelyet a CDC nevű cég végzett, az 1950-s években.