A BIOS a Basic Input Output System szavakból alkotott betűszó.
Alap beviteli, kiviteli rendszernek fordítható. A BIOS csak olvasható, azaz ROM memória. A beállításai külön egy CMOS nevű memóriában tárolódnak. A CMOS memóriában az alaplapi elem tartja az információt. Ha kivesszük az alaplapi elemet, a CMOS elfelejtei a BIOS setup beállításait.
A BIOS valójában az alaplapba épített lapkakészlet. Tulajdonképpen félig szoftver, félig hardver. A BIOS tartalmazza az alaplap, és bővítményeinek beállításait. A számítógépes rendszer bekapcsolása után a BIOS kapja meg a vezérlést. Leteszteli az alaplapot és a hozzá kapcsolt perifériákat. A tesztek után a BIOS átadja a vezérlést az első merevlemez első boot szektorában lévő programnak. Itt indul a merevlemezen található rendszer. A BIOS-ban persze beállítható, hogy ne a merevlemez kapja meg a vezérlést indulás után. A vezérlés átkerülhet, CD, DVD, pendrive, floppy meghajtóra egyaránt.
A BIOS több eszközkezelő rutinnal rendelkezik. A Windowsos programok ezeket az BIOS és saját rutinokat hívják, ezekkel dolgoznak. A Linux rendszerek a rendszer elindulása után már nem használják a BIOS rutinjait. Az egyes eszközök kezeléséhez csak a saját rutinjaikat használják.
A CMOS memóriában vannak feljegyezve a BIOS beállításai és a rendszeridő.
A valójában egy digitális integrált áramkör építési technológia, de alacsony fogyasztása miatt ideális a BIOS beállításainak mentésére.
A BIOS beállításait a gép bekapcsolása után induláskor érhetjük el. Általában a Delete billentyűvel lehet belépni.
A BIOS Setup beállításaiban általában a következő lehetőségeink vannak: