A Perl nyelv

• Szerző: Sallai András
• Copyright © Sallai András, 2011, 2012, 2015, 2016, 2017, 2018, 2019
• Licenc: GNU Free Documentation License 1.3
• Web: http://szit.hu

A Perl nyelvet Larry Wall 1987. december 18-án tetté közzé. Rendszergazdai eszköznek készült. Ha Perl nyelvről beszélünk akkor, rugalmasság, engedékenység, alakíthatóság tulajdonságok a megfelelő jelzők.

Maga Perl szó eredetéről több változat is ismert. Egyik változat szerint Larry Wall egy olyan nevet keresett a nyelv számra, ami kifejezi annak nagyságát, szépségét. Larry gondolkozott a felesége Gloria nevén is, végül Pearl mellett döntött, amely magyarul gyöngyöt jelent. A nyelv terjesztése előtt, azonban észrevette, hogy a Pearl szót már mások használják, ezért változtatott kicsit, kivette az „a” betűt a szóból, így lett Perl.

Más elgondolások szerint a Perl a Practical Extracting and Reporting Language szavakból alkotott betűszó, amely magyarul praktikus szerkesztő és jelentéskészítő nyelv. Egyesek szerint Pathologically Eclectic and Rubbis Lister, vagyis betegesen túldíszített szemét listázó.

A Perl nyelv mindenesetre fejlett mintaillesztő szerkezeteket támogat. A Perl nyelv ezen tulajdonság annyira népszerű lett, hogy ma már más nyelvek a POSIX mintaillesztés mellett a Perl nyelv szintaxisát építik a nyelveikbe.

hello.pl

#!/usr/bin/perl
 
print("Helló Világ");

Az első sor csak unix alapú rendszeren, mint a Linux szükséges. Az operációs rendszer ebből tudja milyen értelmezőnek kell értelmezni a parancsokat. Windowson ez a kiterjesztésből derül ki, ezért Windowson felesleges az első sor.

Unix alapú rendszeren futtathatóvá kell tenni a perl állományt.

Tegyük futtathatóvá:

chmod u+x hello.pl

Majd így futtatjuk:

./hello.pl

A perl nyelvben egy soros megjegyzéseket „#” karakterrel tehetünk, az alábbi mintának megfelelően:

# egy soros megjegyzés

print "szilva";

print STDOUT "szilva";

print 'szilva';

print 45;

print 28, 83, 34, 56;

print 4, ' ';

print("alma");

print STDOUT ("körte");

print('szilva');

print(48);

print(34, 38, 92, 33);

Kifejezés kiértékelése:

print(42 * 2);

print 42 * 2;

print sqrt(9);

Ha a programozó a képernyőre ír, akkor azt két módon teheti meg. Írhat az alapértelmezett kimenetre, és a hibakimenetre. Mindkettő a monitorra ír. Akkor mi értelme van? A Perl scriptet futtató rendszergazda azonban a kettőt szét tudja választani.

Írjuk meg például a következő perl scriptet:

csinal.pl

#!/usr/bin/perl
print "Normál üzenet";

A script az alapértelmezett kimenetre ír. Futtassuk és tároljuk el a kimenetet:

./csinal.pl > log.txt

A következő scriptben írjunk a hibakimenetre:

csinal.pl

#!/usr/bin/perl
select(STDERR);
print "Hiba üzenet";

Futtassuk újra a scriptet és tároljuk el a kimenetet:

./csinal.pl > log.txt

Az állomány üres lesz, 0 méretű. A „>” jel csak az alapértelmezett kimenetet irányítja a fájlba. A hibakimenetnek 2-es az azonosító száma. Ezt kell megadnunk. Futtassuk újra a scriptet:

./csinal.pl 2> log.txt

Az üzenet, most az állományba íródik.

Megfordítva. Ha az első scriptet futtatom, „2>” karakterpárossal, akkor a kimeneti állomány üres lesz.

A print utasítás a kimenetet először a ideiglenes tárolóba írja, így lehet nem nem jelenik meg azonnal a monitoron. Ez segíthet ha a kiíratás előtt a következő utasítást használjuk:

csinal.pl

$|++;
print "Alapértelmezett kimenet\n";

A hibakimenet azonnali képernyőre küldése:

csinal.pl

$|++;
select(STDERR);
print "Hibakimenet\n";

De használhatjuk a syswrite() függvényt is.

A Perl nyelven alapvetően kétféle változó van. A skaláris és a lista. A skaláris adatszerkezet fogalom a Perl nyelvben azokat az adatszerkezeteket jelenti, amelyek csak egyetlen elemből állnak. A számok és a karaktersorozatok egyaránt skaláris adatok. Minden skaláris változót egy „$” karakterrel kell bevezetni. A változókat nem szükséges előkészíteni a változó típusának megadásával. Egyszerűen csak használatba vesszük.

Mint arról feljebb szó volt, a számok és a karaktersorozatok skaláris adatok. Létezik a skaláris adatoknak egy harmadik fajtája is. Ezek a hivatkozások, vagy idegen szóval referenciák.

A számok lehetnek egészek, valósak, hexadecimálisak, oktálisak, ezredes tagolással vagy tudományos alakban megadottak:

• 45
• 45.287
• .05
• 5.
• 5_347_343
• 5E2
• 5E-2
• 0xf1ab
• 024

$a = 3;
$b = 4;

A változók értékeket az „=” karakter operátorral kaphatnak.

Karaktersorozat állandók megadása:

$s = "alma";

vagy:

$s = 'alma';

Karaktersorozatot megadhatok idézőjelek és felső veszők között is.

A számok automatikusan átalakulnak karaktersorozattá, vagy vissza, a környezettől függően. Kivételt jelentenek a hexadecimális és oktális számok átalakítása.

Azt is megtehetjük, hogy egy szöveges változót és egy szám változó megpróbálunk összeadni:

#!/usr/bin/env perl 
$a = "szilva";
print $a + 2;

Az eredmény 2 lesz.

Ha bekapcsoljuk a figyelmeztetéseket a -w kapcsolóval, akkor azonban meg is kapjuk a figyelmeztetést:

#!/usr/bin/env perl -w
$a = "szilva";
print $a + 2;

Eredmény:

Argument "szilva" isn't numeric in addition (+) at prog01.pl line 4.
2

Nem csak skaláris, de minden változóra igaz a Perl nyelvben:

• betűkkel kezdődhet
• aláhúzásjellel kezdődhet
• az első karakter után a következők lehetnek: betű, szám, aláhúzás
• maximum 255 karakter
• kis és nagybetűk kölönböznek

Ha szeretnék egy karakter arra használni, hogy a képernyőre íródjon csak ennyit teszek:

print "n";

Esetleg három karakter:

print "anb";

Néhány karakternek azonban lehet speciális értelmezése is. A speciális értelmezést a „\” karakterrel határozzuk meg. Például:

print "\n";

Három karakterrel:

print "a\nb";

Az „a” betűt szimplán szeretnénk kiíratni, a „n” karakternek viszont speciális értelmezését szeretnénk. Ha programot végrehajtjuk, egy sortörést tapasztalunk az „a” karakter után.

Ilyen speciális jelentése van például a „t” karakternek is:

print "a\tb";

Végrehajtás után egy tabulátorhelyet kapunk az „a” és a „b” karakter között.

Az olyan karaktereket, amelyeknek speciális értelmezése is van, escape szekvenciáknak nevezzük. A következő táblázat bemutatja az escape szekvenciákat.

Az alábbi program kiírja a változó tartalmát a képernyőre:

$a = 3;
printf("%d\n", $a);

Persze így nem különbözik a szimpla print() utasítás hatásától. A printf() utasításnak két paramétere van. Az első a formátum sztring. A második egy változó. A formátum sztring határozza meg, hogy a változót milyen formában írjuk ki, mi legyen előtte, mi legyen utána írva. A példában a változó kiíratása után egy sortörésjel következik.

Ha ez egy pénzösszeg, akkor például írhatjuk ezt:

$a = 3;
printf("%d Ft\n", $a);

De még ez is megoldható szimpla print() utasítással. Esetleg írhatunk elé is magyarázó szöveget, de az megoldható a print() segítségével.

A következőkben azt szeretném, ha a számot 10 helyen ábrázolnánk, akár hány számjegyből áll. Lássuk a következő példát:

$a = 3;
printf("%10d\n", $a);

A eredmény valami ilyesmi:

         3

Hogy szemléletesebb legyen mi történik, írassuk ki a változó előtt és utána egy pipe karaktert:

$a = 3;
printf("|%10d|\n", $a);

Az eredmény:

|         3|

Most írassuk ki egy háromjegyű számot:

$a = 345;
printf("|%10d|\n", $a);

Az eredmény:

|       345|

Néha szeretnénk a vezető nullákat megjeleníteni:

$a = 345;
printf("|%010d|\n", $a);

Vegyük észre a 10 elé írt nullát.

Az eredmény:

|0000000345|

fuggvenyek.pl

#!/usr/bin/perl
 
$a = 1;
$b = $a * 3.14 / 180;
print abs(-5), "\n"; # Abszolút érték
print atan2(1, 2), "\n"; # Inverz tanges radinában
print cos($b), "\n"; # Koszinusz érték radiánban
print exp(1), "\n";  # Exponens
print int(1.5), "\n";# Egész számmá konvertálás
print log(2), "\n";  # Természetes logaritmus értéke
print rand(5), "\n"; # Egy valós véletlen szám 0 és a megadott szám között. 
                     # Ha nincs megadva felsőhatár, akkor az 1 lesz. 
                     # A szám 0 és 1 közötti érték lesz
print sin($b), "\n"; # Színusz érték radiában
print sqrt(9), "\n"; # Gyök
 
print rand(5), "\n";
print rand(5), "\n";
srand;          # A véletlenszám generátor beálllítása. 
                # Ha nincs érték megadva, akkor processzor ID és a
                # az aktuális időből lesz kiszámítva. 
srand(5);
print time, "\n";    # Az 1970 január 1 óta eltelt másodpercek száma

#!/usr/bin/perl
 
use Math::Trig;
 
print pi,"\n";
 
print sin(1), "\n";

A rand() függvény 0 és 1 között generál egy véletlen számot. A rand() függvény paramétereként megadható a tartomány felső határa. Ha 5-öt adunk meg, akkor 0-4-ig kapunk számokat.

Például a dobókocka dobások 1-6.

my $vel = int(rand(6))+1
print $vel . "\n";

A billentyűzetről szeretnénk adatokat olvasni.

A példa kedvéért, egy nevet fogunk beolvasni a billentyűzetről.

$nev = <STDIN>;

Persze előtte írassuk ki mit szeretnénk:

print "Név: ";
$nev = <STDIN>;

chomp ($nev = <STDIN>);

$nev = <STDIN>;
chomp ($nev);

Az if lehetővé teszi bizonyos utasítások végrehajtásának feltételhez kötését.

Az if utasítás általános alakja a következő:

if (feltétel) {
    utasítás;
}

Legyen egy példa, ahol adott egy változó: „a”. Ha az „a” változó nagyobb mint 5, szeretnénk a „Nagyobb” szót a képernyőre írni. Ha kisebb vagy egyenlő, akkor nem teszünk semmit. Ekkor a program így nézhet ki:

if($a>5) {
    print "Nagyobb";
}

A Perl nyelvben a blokk nyitó és záró kapcsos zárójeleket akkor is kötelező kitenni, ha csak egyetlen utasítása van a szelekció törzsének. A szelekció törzsében lévő utasítás akkor hajtódik végre, ha feltétel igaz.

Több utasítás esetén:

if (feltétel) {
    utasítás1;
    utasítás2;
    ...
    utasításn;
}

Ha hamis feltétel esetén is szeretnénk végrehajtani egy utasítást, akkor szükségünk lesz egy „else ágra”, ahol megmondjuk mi történjen, ha nem teljesül a feltétel.

if (feltétel) {
    utasítás1;
}else {
    utasítás2;
}

Számok összehasonlítása

$a = 3;
$b = 5;
if ($a == $b) {
    print("Egyenlő");
}

Az összehasonlítás két egyenlőségjellel történik.

Szövegek összehasonlítása

$a = "alma";
$b = "körte";
if ($a eq $b) {
    print("Egyenlő");
}

Szövegek összehasonlítására az „eq” operátort használjuk a „==” helyett.

Utasítás után tett if:

print "Meg van" if defined $a;

Igaz, hamis tárolása.

Hamis értékeke:

• 0
• '0'
• undef
• # Üres skaláris * () # Üres lista * ()

Az if az else ággal együtt egy vagy kétirányú elágazást képes megvalósítani. Az elsif paranccsal ennél több irányú elágazás is megvalósítható.

my $a=5;
if($a==1){ 
    print "egy";
}elsif($a==2){
    print "kettő";
}elsif($a==3){
    print "három";
}
else { 
    print "Más szám";
}

A Perl nyelv alapértelmezésként nem tartalmaz switch-case szerkezetet. A Core modulban azonban megvalósították ezt a szerkezetet. A megvalósításhoz Switch csomagot kell használni. Példa:

use Switch;	
 
my $ho = 2;
switch($ho)
{
	case 1 {$maxnap = 31}
	case 2 {$maxnap = 28}
	case 3 {$maxnap = 31}
	case 4 {$maxnap = 30}
	case 5 {$maxnap = 31}
	case 6 {$maxnap = 30}
	case 7 {$maxnap = 31}
	case 8 {$maxnap = 31}
	case 9 {$maxnap = 30}
	case 10 {$maxnap = 31}
	case 11 {$maxnap = 30}
	case 12 {$maxnap = 31}
	else {$maxnap = 0}
}

Olyan mint az if, csak az unless törzse, akkor hajtódik végre, ha a feltétel hamis.

unless (feltétel) {
    utasítások;
}

A for utasítást növekményes ciklusok megvalósítására használjuk. A ciklus fejrésze három részre oszlik. Ezek a kezdőérték, a feltétel és a növekmény.

for(kezdőérték; feltétel; növekmény) {
    utasítás;
}

A Perl nyelvben a blokk nyitó „{” és blokk záró „}” karakterek megadása kötelező akkor is, ha csak egyetlen utasításunk van.

for($i=0; i$<10; $i++) {
    print $i;
}

Adott számú ismétlés egyszerűen:

for (1..10) {
    print "Helló\n";
}

Vételen ciklus:

for(;;) {
	print "szilva\n";
}

$a = -1;
while($a != 0) {
	print "Szám: ";
	$a = <STDIN>;
}

Akkor hajtódik végre, ha while paraméter igaz.

$a = 0;
do {
	print "helló\n";
	$a++;
} while  ( $a<5);

Az until ciklus akkor hajtódik végre, ha a paraméterként megkapott feltétel hamis.

$a = 0;
until ( $a>=5) {
	print "helló\n";
	$a++;
}

foreach $i (1 .. 5) {
	print "$i\n";
}

Hash feldolgozása:

%szotar = (
	"körte" => "pear",
	"alma" => "apple",
	"ház" => "house",
	"asztal" => "table"
);
 
foreach $key (sort keys %szotar) {
	print "$szotar{$key}\n";
}

Tömb feldolgozása:

@szamok = (23, 43, 12, 21, 88, 31);
 
foreach $szam (sort @szamok) {
	print "$szam\n";
}

A while és a for ciklus vezérlésre találták ki a három utasítást: last, next és redo.

• last
  • Megszakítja a ciklus futását.
  • Mint a C nyelben a break.
• next
  • Megszakítja a ciklust futását.
  • Folytatja a következővel az elejéről.
  • a c nyelvben ez a countinue
• redo
  • megszakítja a ciklust futását
  • folytatja a következővel az elejéről
  • DE nem változtat semmit, feltételeken, nem növel semmit

Üres tömb létrehozása:

my @tomb = ();

Tömb kezdőértékkel:

@nevek = ("Jószi", "Kati", "Mari", "Szilvi", "Feri");

Tömb egy eleme véletlenszerűen:

$elem = $tomb[ rand @tomb ];

Tömb mérete:

@tomb = ("egy", "kettő", "három");
 
print scalar(@tomb);
 
print scalar @tomb;

Tömb feldolgozása:

@gyumolcs = ("alma", "körte", "barack", "szilva");
foreach $resz (@gyumolcs) {
	print $resz."\n";
}

Az első print @szamok kiírja az elemeket, de ha hozzáfűzök egy karakterláncot, akkor ez is az elemek számát írja ki. A print scalar(@szamok) utasítás pedig így, úgy is az elemek számát írja ki.

prog01.pl

#!/usr/bin/env perl -w
 
@szamok = (45, 23, 72, 54);
 
print @szamok;
print "\n";
print scalar(@szamok) . "\n";

A tömb utolsó indexe:

$utolsoIndex = $#szamok;
print $utolsoIndex;

Szöveg tömbként:

@napok = qw/hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap/;
 
print @napok[0] . "\n";
print @napok[5] . "\n";
print @napok[-1] . "\n";

Tömb tartományokból:

@var_10 = (1..10);
@var_20 = (10..20);
@var_abc = (a..z);

Elem hozzáadása, törlése:

prog01.pl

#!/usr/bin/env perl
 
my @zsak = ();
 
push(@zsak, "szilva");
push(@zsak, "körte");
push(@zsak, "alma");
 
# A tömb elejére:
unshift(@zsak, "barack");
 
# Utolsó elem törlése
pop(@zsak);
 
# Az első elem törlése:
shift(@zsak);
 
print "Tömb mérete: " . scalar @zsak . "\n";
foreach $elem (@zsak) {
	print $elem . "\n";
}

Egyik tömbből a másikba:

prog01.pl

#!/usr/bin/env perl
 
@napok = qw/hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap/;
@hetkoznap = @napok[0, 1, 2, 3, 4];
 
foreach $elem (@hetkoznap) {
	print $elem . "\n";
}

Adatok cseréje:

@szamok = (1..20);
print "Előtte - @szamok\n";
 
splice(@szamok, 5, 5, 21..25); 
print "Utána  - @szamok\n";

Előtte - 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20
Utána  - 1 2 3 4 5 21 22 23 24 25 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

Átalakítás karakterlánccá:

@napok = qw/hétfő kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap/;
$string = join ' ', @napok;
print $string;

Rendezés:

@zsak = ("körte", "szilva", "alma", "barack", "meggy", "málna");
@zsak = sort(@zsak);
print "@zsak";

Eredmény:

alma barack körte meggy málna szilva

Egyesítés:

@egy = ("szilva", "alma");
@ketto = ("körte", "barack");
@mind = (@egy, @ketto);
print "@mind\n";

main.pl

#!/usr/bin/perl
 
my @list = ();
push(@list, "alma");
push(@list, "körte");
push(@list, "szilva");
push(@list, "barack");
push(@list, "szilva");
push(@list, "banán");
 
print "@list\n";
 
my @delIndexes = reverse(grep { $list[$_] eq 'szilva' } 0..$#list);
 
foreach $item (@delIndexes) {
   splice (@list,$item,1);
}
 
print "@list\n";

Nem történik változó behelyettesítés:

'tegyem, vagy ne tegyem'
q/tegyem, vagy ne tegyem/
q#tegyem, vagy ne tegyem#
q(tegyem, vagy ne tegyem)

Van változó behelyettesítés:

"tegyem, vagy ne tegyem"
qq/tegyem, vagy ne tegyem/
qq^tegyem, vagy ne tegyem^

$sor = "Nagy József:nagy:titok";
 
@adatok = split(/:/, $sor);
 
print @adatok[0]."\n";
print @adatok[1]."\n";
print @adatok[2]."\n";

my ($fullName, $user, $pass)  = split(/:/, $sor);

chomp($str);

print "Név: ";
$nev = <>;
chomp($nev);
if (lc($nev) eq "kati") {
    print "Üdv Kati!\n";
}else {
    print "Ki vagy te?\n";
}

#!/usr/bin/perl
$str = "barka";
$size = length $str;
print "Méret: $size\n"; 

Ha egy betű nincs az angol ábécében, mint például az „ű” betű, annak mérete 2 lesz:

print "Méret: " . length "ű";

Erre megoldást jelent, ha bekapcsoljuk a use utf8 utasítással az UTF-8 karakterek kezelését. Az eredmény így már 1 lesz. Ekkor azonban a kimeneten a példában látható „é” betű elromlik, rosszul íródik ki. A binmode(STDOUT, „:utf8”) utasítással a kimenetet is UTF-8-ra állítom és a probléma megoldva:

#!/usr/bin/perl
 
use utf8;
binmode(STDOUT, ":utf8");
 
print "Méret: " . length "ű";

#!/usr/bin/perl
$str = "akarat";
$upStr = uc $str;
print "Nagybetűsen: $upStr\n"; 

Ékezetes betűk esetén itt is használható az utf8:

#!/usr/bin/perl
 
use utf8;
binmode(STDOUT, ":utf8");
 
print "Nagybetűs: " . uc "árvíztűrő tükörfúrógép";

#!/usr/bin/perl
$str = "AKARAT";
$upStr = lc $str;
print "Kisbetűsen: $upStr\n"; 

Ékezetes betűk esetén itt is használható az utf8:

#!/usr/bin/perl
 
use utf8;
binmode(STDOUT, ":utf8");
 
print "Kisbetűs: " . uc "ÁRVÍZTŰRŐ TÜKÖRFÚRÓGÉP";

if($user eq "vki") {
	print("Ok\n");
}else {
	print("Nem jó\n");
}

if($user eq "vki" && $pass eq "titok") {
	print("Ok\n");
}else {
	print("Nem jó\n");
}

#!/usr/bin perl
 
$egy = "első";
$ketto = "kettő";
 
$harom = $egy.$ketto;
 
print("$harom\n");

#!/usr/bin perl
 
$egy = "első";
$ketto = "kettő";
 
$harom = $egy." ".$ketto;
 
print("$harom\n");

$harom = "$egy $ketto";

Whitespace karakterek törlése.

Balról:

$szoveg =~ s/^\s+//;

Jobbról:

$sz9veg =~ s/\s+$//;

Mindkét oldalról:

$szoveg =~ s/^\s+|\s+$//g;

bejaras.pl

#!/usr/bin/perl
 
use utf8;
binmode(STDOUT, ":utf8");
 
$szoveg = "Árnika";
 
for($i=0; $i < length($szoveg); $i++) {
	print substr($szoveg, $i, 1) . "\n";
}
 
print "\n";
 
foreach $kar (split //, $szoveg) {
	print "$kar\n";
}
 
print "\n";

open FAJLNEV, "<", $userfile or die $!;
 
while(<USERFILE>) {
    print $_."\n";
}

open FILEID, ">", "filenev.txt" or die $!;
print FILEID "szöveg\n";
close(FILEID);

$file = '/etc/passwd';		# A fájl neve
open(INFO, $file);		# A fájl megnyitása
@lines = <INFO>;		# Olvasás egy tömbbe
close(INFO);			# Fájl bezárása
print @lines;			# A tömb kiíratása

open(INFO, $file);	# Megnyitás beolvasásra
open(INFO, ">$file");	# Megnyitás kiírásra
open(INFO, ">>$file");	# Megnyitás hozzáfűzésre
open(INFO, "<$file");	# Megnyitás beolvasásra

open(INFO, '-');	# Az alapértelmezett bemenet megnyitása
open(INFO, '>-');	# Az alapértelmezett kimenet megnyitása

A Perl függvények összetartozó utasítások. Ez „sub” utasítással vezetjük be, majd megadjuk a függvény nevét. A függvény neve után nem kell „()” zárójel páros, akár van paraméter, akár nincs. Ha mégis teszünk zárójelet, az interpreter nem szól érte.

sub sajatfuggvenynev {
   # utasítások
}

A függvény meghívása viszont zárójelekkel történik:

sajatfuggvenynev();

Régebben az 5.0 Perl verzióknál a függvényeket egy „&” karakter bevezetésével kell meghívni:

&sajatfuggvenynev();

A függvények beépíthetők más utasításokba, a függvények eredménye pedig összefűzhetők karaktersorozatokkal:

print osszead()."\n";
 
sub osszead {
    return 3 + 5;
}

A Perl függvényeknek nem lehet formális paraméterlistája. Jó kérdés, hogy akkor hogyan vesszük át az aktuális paramétereket. A válasz egyszerű. A paramétereket a @_ tömbben fogjuk megkapni. Ha egy függvény alap és magasság értékeket fogad, azokat így dolgozhatjuk fel:

sub szamitTerulet {
    $alap = @_[0];
    $magassag = @_[1];
    print "Terület: ".($alap * $magassag) / 2;
}
szamitTerulet(30, 35);

A @_ használata:

main.pl

#!/usr/bin/perl
use strict;
use warnings;
 
&sf(35);
 
sub sf() {
	print "Szám: @_\n";
}

A fenti példában a @_ változóban vesszük át az értéket.

Újabb példa:

main.pl

#!/usr/local/bin/perl -w
 
my $temp = sajat_fuggveny();
print "A temp: @$temp.\n";
 
sub sajat_fuggveny {
	my $entry = shift;
	my ($val1, $val2, $val3) = qw(első második harmadik);
	my $ret = [$val1, $val2, $val3];
	return $ret;
}

Két paraméter shifttel:

sub haromszogKerulet {
    my $alap = shift;
    my $magassag = shift;
 
    return ($alap * $magassag)/2;
}

sub haromszogKerulet {
    my ($aOladl, $bOldal, $cOldal) = @_;
 
    return $aOldal+$bOldal+$cOldal;
}

Paraméterek feldolgozása foreach utasítással:

prog01.pl

#!/usr/bin/env perl
 
use strict;
use warnings;
 
csinal(45, 23, 88, 92);
 
sub csinal {
	foreach(@_) {
		print $_."\n"; 
	}	
}

Másként:

prog01.pl

#!/usr/bin/env perl
 
csinal(45, 31, 29, 21, 82);
 
sub csinal {
	foreach my $szam (@_) {
		print $szam."\n";
	}	
}

A return utasítással visszaadhatunk egy kívánt értéket. Ahogy azt fentebb láttuk, az utasítás használata nem kötelező.

print osszead(3, 5)."\n";
 
sub osszead() {
    return $_[0] + $_[1];
}

Az átvett paraméterek értékét a $_[0], $_[1], stb. változókban kapjuk meg.

Az unless és if utasítással szabályozhatjuk a return utasítást:

prog01.pl

#!/usr/bin/env perl
 
sub egy {
	return "nincs paraméter" unless @_;
	return "siker, a paraméter helyes, azaz 34" if @_[0] eq 34;
	return "van valamilyen paraméter" if @_;
}
 
print egy(34);

Tömb visszaadott értékként:

#!/usr/bin/perl
use strict;
use warnings;
 
# A szubrutin prototípusa:
sub get_two_arrays();
 
# Két változóban kapjuk az eredményt
my (@elso, @masodik) = leker_ket_tomb();
 
print "Első: @elso\n";
print "Második: @masodik\n";
 
sub leker_ket_tomb() {
	my @tomb1 = ("a", "b", "c", "d", "e");
	my @tomb2 = (1, 2, 3, 4, 5);
	return (@tomb1, @tomb2);
}

hash függvény paramétereként:

prog01.pl

#!/usr/bin/env perl
 
sub kiAdatok {
	my %ember = @_;
 
	foreach my $kulcs ( keys %ember) {
		my $ertek = $ember{$kulcs};
		print "$kulcs : $ertek\n";
	}
}
 
%janos = (
	'név' => 'János',
	'kor' => 28,
	'fizetés' => 875000.0
	);
 
kiAdatok(%janos);

prog01.pl

#!/usr/bin/env perl
 
$szam = 45; # globális változó
sub ki {
 
	my $kor = 35; # helyi változó
	my ($a, $b, $c); # helyi változó
	$a = 100; $b = 200; $c = 300;
	$fizetes = 885000.0;
}
 
ki();
print $fizetes;

Láthatjuk, ha nem használjuk a my kulcsszót, akkor a függvényben elsőnek használt változó globális lesz. Ezen változtathatunk ha a local kulcsszót használjuk. A local helyi változók létrehozására kitalált direktíva.

prog01.pl

#!/usr/bin/env perl
 
sub ki {
	local $fizetes = 885000.0;
}
 
ki();
print $fizetes;

A state kulcsszóval egy függvény értéke, többszöri hívás esetén is azonos marad. a state a Perl 5.9.4. verziója óta használható.

prog01.pl

#!/usr/bin/env perl
 
use feature 'state';
 
sub csinal {
	state $szam = 0;	
	print $szam;
	$szam++;
}
 
for (1..5) {
	csinal();
}

Néhány egyszerű kapcsolóval többféle feltételvizsgálatokat hozhatunk létre állományokra és könyvtárakra. Például egy könyvtár létezését a következő módon vizsgálhatjuk meg:

if(-d "/home/username") {
 
}

main.pl

#!/usr/bin/perl
 
if(-d "/home/username") {
    print "A felhasználói könyvtár létezik\n";
}

if ( -e $konyvtar and -d $konyvtar) {
    print "A könyvtár létezik";
}

main.pl

#!/usr/bin/perl
 
#  0    1    2     3     4    5     6     7     8
($sec,$min,$hour,$mday,$mon,$year,$wday,$yday,$isdst) = localtime(time);
 
printf("%d-%02d-%02d %02d:%02d:%02d\n", $year + 1900, ++$mon, $mday, $hour, $min, $sec);

use POSIX qw(strftime);
 
$now_string = strftime "%a %b %e %H:%M:%S %Y", localtime;
 
# esetleg GMT formájú:
$now_string = strftime "%a %b %e %H:%M:%S %Y", gmtime;

main.pl

#!/usr/bin/perl -w
 
#     0    1    2     3     4    5     6     7     8
my ($sec,$min,$hour,$mday,$mon,$year,$wday,$yday,$isdst) = localtime(time);
 
 
 
$year += 1900;
$mon++;
$mon = sprintf("%02d", $mon);
$mday = sprintf("%02d", $mday);
$hour = sprintf("%02d", $hour);
$min = sprintf("%02d", $min);
$sec = sprintf("%02d", $sec);
 
print "$year-$mon-$mday $hour:$min:$sec\n";

A sprintf() a vezető nullák beállításához szükséges.

my %eletkor = ( "Jani" => 37, "Gabor" => 25 );
 
print $eletkor{Jani}."\n";
print $eletkor{Gabor}."\n";

#Üres hash:
my %hash1 = ();
 
print %hash1;

Ellenőrizzük, hogy adott kulcs létezik-e:

main.pl

#!/usr/bin/perl
use strict;
use warnings;
 
my %eletkor = ( 
		"Jani" => 37, 
		"Gabor" => 25,
		"Sanyi" => 47
		);
 
if(exists($eletkor{"Gabor"}))
{
	print "Van Gábor\n";
	print "$eletkor{Gabor}\n";
}
else
{
	print "Nincs Gábor\n";
}

Az értékeke kiíratása:

print(join(', ', keys %eletkor),"\n");

Kiíratás rendezve:

main.pl

#!/usr/bin/perl
use strict;
use warnings;
 
my %eletkor = ( 
		"Sanyi" => 47,
		"Tibor" => 29,
		"Lajos" => 28,
		"Jani" => 37, 
		"Gabor" => 25
		);
 
print(join(', ',sort keys %eletkor),"\n");

Rendezés újra:

main.pl

#!/usr/bin/perl
 
my %eletkor = ( 
		"Sanyi" => 47,
		"Tibor" => 29,
		"Lajos" => 28,
		"Jani" => 37, 
		"Gabor" => 25
		);
 
my @rendezett = sort keys %eletkor;
foreach my $kulcs (@rendezett)
{
	print $kulcs."\n";
}

Méret:

mainl.pl

#!/usr/bin/perl
 
my %eletkor = ( 
		"Sanyi" => 47,
		"Tibor" => 29,
		"Lajos" => 28,
		"Jani" => 37, 
		"Gabor" => 25
		);
 
my $meret = scalar keys %eletkor;
 
print $meret."\n";

Törlés:

main.pl

#!/usr/bin/perl
 
my %eletkor = ( 
		"Sanyi" => 47,
		"Tibor" => 29,
		"Lajos" => 28,
		"Jani" => 37, 
		"Gabor" => 25
		);
 
print  scalar keys %eletkor , "\n";
 
delete($eletkor{"Tibor"});
 
print  scalar keys %eletkor , "\n";

main.pl

#!/usr/bin/perl
 
require "fg.pl";
 
kiirNev();
kiirCim();

fg.pl

sub kiirNev()
{
	print "Nagy József\n";
}
sub kiirCim()
{
	print "Budapest\n";
}
1;

Az fg.pl állományra nem szükséges futtatási jog.

A main.pl állományra futtatási jog szükséges:

chmod u+x main.pl

A require parancsról több információ:

perldoc -f require
perldoc -q require