Írjunk programot, amely a képernyőre írja a „Helló Világ!” nevű sort.
Fordítás:
gcc -o main main.c
Egy kifejezés értékét szeretnénk a képernyőre íratni. A kifejezés legyen 3 + 4. A kifejezés számára ekkor meg kell adnunk milyen formátumban akarjuk azt kiíratni. Ez idézőjelek között adjuk meg. A formátumkódot mindig egy % jel vezeti be. Utána meg kell adjuk milyen típusú számot szeretnénk kiíratni. Egész számokat például „d” betű jelzi. A 3 + 4 eredménye 7 lesz, egy egész decimális szám. Egészként akarjuk kiíratni a formátumkódja így:
"%d"
main.c
#include <stdio.h> main() { printf("%d", 3 + 4); }
Ebben a formában az eredmény („7”) kiírása után nem lesz sortörés. Az % elé és a „d” betű után írhatunk literális állandókat. A sortörést \n két karakterét is beírhatjuk a „d” betű után:
"%d\n"
A % karakter előtt kiírathatunk szöveges üzeneteket:
"eredmény: %d\n"
Ezek után a programunk módosítva: main.c
#include <stdio.h> main() { printf("Eredmény: %d\n", 3 + 4); }
Így a képernyőre a következő íródik:
Eredmény: 7
A kifejezés lehet bonyolultabb is. Például (3 + 5) * 2. Ennek a kifejezésnek az értéke 16. A kifejezést értékét megjelenítő kódunk így nézhet ki: main.c
#include <stdio.h> main() { printf("Eredmény: %d\n", (3 + 5) * 2); }
Így a képernyőre a következő íródik:
Eredmény: 16
Elsőnek a zárójelben lévő rész értékelődik ki: (3 + 5) Az eredmény így 8 lesz. Utána jön a szorzás 2-vel. A zárójelek megmondják melyik műveletet hajtsuk végre először. A zárójelet máshova téve, más eredményt kapunk:
3 + (5 * 2)
Az eredmény így 13
Dolgozzunk változókkal. Az alábbiakban egy egész típusú változót hozunk létre, majd egy hármas értéket tárolunk benne el. A végén kiíratjuk a változó tartalmát.
A változó neve: „a”. A Változót használat előtt deklarálni kell. Ez a sor a
int a;
Először leírjuk a változóban milyen típusú értéket akarunk tárolni. Az int az integer szóból van, amely egészt jelent. Vagyis, a változóban egész számokat tárolhatunk el.