Egy rendszer valamilyen dolgainak leképezése hierarchikus fájlrendszerbe.
A Linuxban ilyen fájlrendszerek a következők:
A procfs a Linuxos rendszerben /proc könyvtár alatt létrehozott fájlrendszer.
A procfs információkat tárol a folyamatokról és néhány rendszer tulajdonságról.
A /proc könyvtárban olyan alkönyvtárakat találunk, amelyeknek a neve egy szám. Ezek a számok a futó folyamatok azonosító számai, a PID-ek.
A sysfs a Linuxos rendszerekben a /sys könyvtár alatt létrehozott pszeudo-fájlrendszer.
A sysfs a procfs túlzsúfoltsága miatt jött létre. A kernel alrendszerei, az eszközök és az eszközök meghajtó programjairól tárol a rendszer itt információkat.
A példa kedvéért, ha a rendszer azt támogatja, itt érhetők el processzor hőmérséklet adatai. Korábban a /proc könyvtárban kellett azokat keresni.
Az udev a Linuxos rendszerben a /dev könyvtár alatt létrehozott pszeudo-fájlrendszer.
A procfs és a sysfs mintájára lehetett volna ez is devfs. Korábban az is volt. Az udev a devfs-t váltotta le.
A devfs előtt terjesztők létrehoztak a /dev könyvtárban minden lehetséges eszköz számára egy fájlt. A devfs, ezt megszüntette, és már csak azon eszközök számára létezik a /dev könyvtában fájl, amelyek léteznek a rendszerben. Az udev már a felhasználói térben fut, így a felhasználók beállításokat adhatnak a csatlakoztatott eszközökhöz.
Az initramfst a rendszerinduláskor a rendszerbetöltő betölti a kernel számára, amely csak a fizikai memóriában létrejött virtuális fájlrendszer.
Az initramfsben található egy init nevű fájl, amely elvégzi a valódi fájlrendszer betöltését.
A valódi fájlrendszer betöltésének másik sémája az initrd.