Az 1980-as évek végétől dinamikus forgalomirányító protokollokat használunk. Az egyik korai legnépszerűbb ilyen protokoll a RIP. A RIP a Routing Information Protocol rövidítése. A RIPv1 1988-ban jelent meg, de az alapalgoritmust már korábban is használták.
A megnövekedett igények hozták a RIP következő verzióját: RIPv2-öt.
Dinamikus protokollok:
Forgalomirányító protokollok osztályozása | |||||
---|---|---|---|---|---|
Belső | Külső | ||||
Távolság vektor alapú | Kapcsolat állapot alapú | Útvonal vektor alapú |
|||
IPv4 | RIPv2 | EIGRP | OSPFv2 | IS-IS | BGP4 |
IPv6 | RIPng | EIGRP for IPv6 | OSPFv3 | IS-IS for IPv6 | MP-BGP |
Ha változik a topológia a router elküldi a változásokat a szomszédjainak.
Dinamikus protokollok előnyei:
Dinamikus protokollok hátrányai:
Az ábrán három forgalomirányító látszik. Bekapcsolásuk után a az irányítótábláikba bekerülnek a közvetlenül kapcsolódó hálózatok.
Az első frissítés után, bekerülnek az 1 ugrás távolságra lévő hálózatok az irányítótáblákba.
A második frissítés után a 2 ugrásra lévő hálózatok is bekerülnek az irányító táblába.
A hálózatot konvergáltnak mondjuk, ha minden forgalomirányító megismerte a hálózatának teljes topológiáját, azokról pontos információkkal rendelkezik.
Az egyes protokollok lassabban vagy gyorsabban képesek a konvergenciát megvalósítani. A RIP ezek közül a lassabb. Az OSPF és az EIGRP a gyorsabban konvergáló protokollokhoz tartozik.
Irányító protokollok | |
---|---|
belső | külső |
IGP | EGP |
Interior Gateway Protocol | Exterior Gateway Protocol |
Az autonóm rendszer, angolul Autonomus System, röviden AS. Egy szervezet, egy vállalat vagy egy ISP hálózati rendszerét értjük alatta. Szokás rá használni a routing domain nevet is.
A távolságvektor protokoll esetén két dolog fontos:
A távolság nem csak az ugrások száma lehet. Távolságnak a következő jellemzőket használhatjuk:
Távolság vektor alapú protokollok:
A kapcsolatállapot alapú protokollok teljes képet tárolnak a topológiáról.
Nagyméretű hálózatoknál ajánlott, ahol a kialakítás hierarchikus. Ha gyors konvergencia szükséges, nagyon jó választás, de a rendszergazdának jól kell ismernie a protokollt.
Az IPv6-os irányító protokollok mind osztály nélküli (classless) protokoll.
A RIPv1 osztályos protokoll. Angolul: classfull.
A RIPv1-et beszélő protokoll 30 másodpercenként küldi a frissítéseket, akkor is ha nem változott semmi.
Ha megpróbálunk egy teszt a ping paranccsal:
R2# ping 172.16.1.1 Type escape sequence to abort. Sending 5, 100-byte ICMP Echos to 172.16.1.1, timeout is 2 second: U.U.U Success rate is 0 percent (0/5) R2#
Ugyanez tracerote-tal:
R2# traceroute 172.16.1.1 Type escape sequence to abort. Tracing the route to 172.16.1.1 VRF info: (vrf in name/id, vrf out name/id) 1 192.168.1.1 4 msec 192.168.2.1 4 msec 192.168.1.1 4 msec R2#
A viselkedés kiszámíthatatlan.
Az előbb beállítások osztályos protokollal teljesen jól működik:
Az osztály nélküli protokollok emlékeztetőként: RIPv2, EIGRP, OSPF, IS-IS.
Ellenőrizzük a ping paranccsal:
R2# ping 172.16.1.1
R2# traceroute 172.16.1.1
Az összehasonlítás alapja, milyen gyorsan osztják meg egymással az információt a routerek.
Mekkorára növelhető a hálózat.
Maszkot továbbít vagy nem?
Sávszélesség, processzor, és memória.
Mennyi ismeretet igényel.
Az irányító protokollok az úgynevezett mérték alapján határozzák meg, melyik a legjobb útvonal. A mérték kiszámítása protokollonként változik, ezért általában ezek nem összehasonlíthatók.
A kapcsolatállapot alapú protokollok algoritmusa szemben a távolság vektor alapú protokollokéval bonyolultabb.
A kapcsolatállapot alapú protokollok mindegyike Dijkstra algoritmust használ. Shortest Path First, azaz SPF algoritmus. A forrástól a célig a költségeket összesíti. Az SPF algortimust minden router futtatja, hogy saját szemszögből értékelje ki az útvonalakat.
Az OSPFv3 egyszerre támogatja az IPv4 és IPv6 protokollokat is.
Elsősorban internetszolgáltatók használják.